Valamiért mindig érdekelt a "misztikum". Alkottam egy festményt, s valami furcsa érzésem volt, hogy nem belőlem jön, hanem csak valamiféle csatorna vagyok. Ugyanez történt, mikor valamit gyorsan lefirkantottam. Ezen kívül sokszor találkoztam emberekkel, akiket először láttam és mégis volt olyan érzésem, mintha ezer éve ismerném őket. Láttam embereket, akik olyan képességekkel rendelkeztek, amit születésüktől eltelt pár év alatt képtelenség megtanulni, kialakítani. Számomra ez mind megmagyarázhatatlan, misztikus dolog volt. Ezért kezdtem keresni a magyarázatokat és így kerültem kapcsolatba az asztrológiával, pránagyógyászattal, reflexológiával, tarot-tal,  jós technikákkal, Talennel és különböző pszichológiai tanulmányokkal. Tanultam kineziológiát és grafokineziológiát. Elvégeztem agykontroll tanfolyamokat, reikit,  Darnel Titok tréningjét és Életprogramját, a Vezető képzőjét is. Belevetettem magam, a "szakirodalomba" Osho, Eckhart Tolle, A.J.Christian, Chopra, Darnel és sorolhatnám. Kedvenceim lettek Popper Péter, Erich Fromm, Feldmár, F. Várkonyi Zsuzsa, Csernus és a ZEN filozófia. Egységbe gyúrtam a saját képemre. Kezdtem összefüggésben látni a dolgokat, rátaláltam az analógiákra. Azután azt vettem magamon észre, hogy csak az egyik hiedelemrendszert váltom le újabbakkal. Az életem köreit ugyanúgy futom. Egyre szkeptikusabbá váltam.

Ma már azt gondolom, valódi tanítónk igazából az élet, valódi beavatásokat is az életünk adhat. Élni pedig nem a fejünkben kell, hanem az adott pillanatban van lehetőségünk. /ITT és MOST/ Önsajnálat nélkül, felelősséget vállalva saját magunkért, tetteinkért, életünkért és élményeinkért. Boldogságunk mércéje a tudatosságunk.

Nagyon jó érzés egy kiállítás megnyitó, egy feladat sikeres megoldása, egy cél elérése. Valódi boldogságot számomra mégsem ezek adták. A szavakkal meg nem fogalmazható érzés, boldogság, amikor eltűnik az idő, és minden gondolat, ami az elmémben kavarog. Amikor jelen vagyok az élményeimnek. Amikor egy naplementében gyönyörködöm, mikor a csillagos égbolt alatt érzem a  végtelenséget, mikor a természet hangjai a legszebb zenévé válnak, családommal, barátaimmal együtt töltött órák, beszélgetések, egy szívből jövő ölelés, mikor a saját hülyeségeimet, az ego-mat kívülről vagyok képes szemlélni, és nevetni rajta, sorolhatnám....

Tréningen ezeket a dolgokat tanuljuk látni, élni.

Köszönöm azoknak, akik eddig részt vettek benne és egymásért, egymással megélhettünk sok csodát.

Szegediné Antal Éva /kineziológus, festőművész/

www.antaleva-art.mlap.hu